2010. november 8.

188. Burn IT...!

És megint hú de bunkón viselkedtem vele... nem tudom... ösztönösen előjön egyfajta hárítás és védekezés, ha közel kerül hozzám... de legyen ez bárki...

És közben, mikor tényleg nagyon közel van és tényleg nagyon közel, amikor nem akarom, hogy bármikor is távol legyen... mint egy kisgyerek, akitől el akarják venni a csokiját, kérem hogy ne bántson... pedig nem bánt ő egyáltalán...

Nem akarom, hogy távol legyen... egy önző kislány vagyok és azt akarom, hogy velem legyen mindig... legalábbis amikor én is mellette vagyok... megint csak önzőségből, hogy megtanuljak érezni... hogy ne féljek kötődni és tartozni valakihez... hogy el tudjam neki mondani, hogy Szeretem...